Felteszem sokan figyelemmel követik a Fable játékokat, főként a 3 és a 2 miatt, melyek nagy beharangozás közepette érkeztek meg a játékosok elé. A 3 megrengette a PC világot, a 2 azonban nem jelent meg ezen a platformon (tiszta rasszizmus, én mondom... ). De ha feltenném a kérdést "És mi van az 1. résszel?" a jól tájékozott 10% és a fanatikus 5% kivételével a válasz egyöntetű volna: Tudja a rák! Nos, hogy kissé bölcsebbé tegyük a társadalmat, színetek elé hozom. Tessék, mehet a nyálcsorgás!

A játék 2005 szeptembere óta PC és ugyan ezem év októbere óta XBOX platformok számára vált játszhatóvá. Az RPG-k népes családját bővítette ez a gyöngyszem, bár a poén az egészben, hogy a legtöbb ember figyelmét azzal keltette fel, hogy a TESCO 1000 Forintos játékai között landolt. Anno mikor beszereztem, nem gondoltam volna hogy ennyi mindent kaptam ilyen olcsón (persze míg meg nem vette egy félreárazott Alan Wake Collectors Editiont ugyan ennyiért :P ).

Az alaptörténet a következő: Egy kis csenevész kölök arcát viseljük egy nyugis kis falucskában. Anyuci nincs, apuci szeret minket, és jéééé, van egy bájos kis hugocskánk is :3. Első küldetésünk: Gyűjtsönk pénz ajándékra a hugicának (de ajanyosz). Már itt az elején lehetsz kisangyal, vagy csibész kölök, bár itt még nem sokat tesz a dolog, de előre sugallja, itt nem csak jófiú lehetsz *kacsint*. Miután kimész a tesókával játszani, arra eszmélsz, hogy a falu lángokban, mindenki halott, apuci még hörög pár szót, a hugi meg sehol. Ekkor felbukkan egy hős, és megment... Ájulás (és egy elegáns okádás) után egy hősképző akadémián találjuk magunkat, egy öreg tatika társaságában, meg egy néger kislány szobatársaként. Itt megkezdődik hősi taníttatásunk (igen, a kiscsaj a riválisunk lesz, és igen, néha jól szájon is fogjuk rúgni). Kiképzésünket követően vándorlásba kezdünk és.... és  ezt a részt majd te felfedezitek, nem lövöm le a játék lényegét.

A karakterisztika: Hősként sokféle fegyvert használhatunk, kard, halapács, íj és még lehet sorolni. A felszerelések jórészt optikai értéket szolgálnak, bár nem elhanyagolható a stat sem amit adnak (igaz 4-5. alkalommal már a kihívásokat teljesítve, alsógatyában és hasonló poénok közepete fogod végigjátszani). A fegyverzet erejét és beállítottségét különböző varázskövekkel lehet módosíteni. A karakter öregszik, őszül, ráncosodik, de fodrászzal és tetoválással korrigálható az esetleges kellemetlenség. A varázslatok tárháza közepes, nem veszik el az ember a varázslatok között, ugyan akkor lehetőség adódik könnyebb, nehezenn, viccesebb és stílusosabb szereplők létrehozása is.

Egyéniség: Tegye fel a kis virtuális pracliját az aki emlékszik a fenti kacsintásra. Oooookos, jár a keksz! Nos, a fenti angyali/ördögi kölök mivoltunkat tovább fokozhatjuk, mostmár felnőtti jótéteményekkel, szent küldetésekkel, illetve rosszindulattal, egészen a horror legmélyebb jelentéséig mindennel. Ez a történet bizonyos pontjain meghatározó is lehet (a civileg imádnak, vagy kb kihal a város ha beteszed a lábadat a kapun). A jótétlélek karakterek ácsorgás közelette megkapják szent glóriájukat és pár pillangót maguk köre, míg a testet öltött sátán ördögszarvakkal a homlokán és izzó vörös szemmel csak köhint egyet és még az őrök is helyben szívrohamot kapnak.

Harci mechanizmus: A célzás nem nehéz, kellemes, a cél zárolás meg egyenesen pite könnyűvé teszi az öldöklést. A mai gamek közül jópár példát vehetne róla.

Összegzés:

grafika: 10/8: nem a legcsúcsabb, de akkoriban szuper volt, és még most is élvezhető

hang: 10/10: jó a szinkron, az efektek a játék komolyságának megfelelnek

irányítás: 10/9: jó mechanizmus, néha kissé nehézkes, főleg sok target esetén

játékélmény: 10/10+: nem egyszer játszottam végig, nem egyféle képpen, és ma is előveszem szívesen, mert messze veri a mai játékok jórészét. Ezen látszik h dolgoztak vele, és nem csak a szemet akarják kiszúrni.

Írta: Elbritil